1

 Ez a buli egy katasztrófa. Már akkor halálra volt ítélve, mikor a barátom kitalálta, hogy a ma estét itt töltjük. Az egyik csapattársa születésnapja van, így esélyem sem volt rá, hogy kihagyjam, pedig legszívesebben otthon ülnék és egy bögre forrócsoki mellett, pizsamában, a kedvenc fotelembe süppedve olvasnám az újonnan megkezdett könyvemet. Persze nem a buli a hibás, félre ne értsetek. Régebben imádtam bulizni és emberek között lenni, talán még azt is mondhatom, hogy a menő társaságba tartoztam. Rengeteg barátom volt és akárhol felbukkantam tudták ki vagyok, mindenki úgy ismert mint a kedves lányt aki benne van egy csomó hülyeségben. Aztán találkoztam Darwinnal és az egész tönkrement, egy nagy kupac szar közepébe pottyantam, mióta járunk és minden egyes nappal egyre rosszabbodik a helyzet. A barátaim szépen lassan kihullottak mellőlem és ma már nem hogy ők nincsenek mellettem, de szerintem már meg sem ismernének az emberek. Elvesztettem a régi Laylat és úgy tűnik már soha nem is fog visszatérni, de ezt csak is magamnak köszönhettem.

 
Körbefordulok és nagyot sóhajtva lehunyom a szemem. A fejem kezd megfájdulni és időközben a legjobb barátnőmet Katet is elvesztettem valahol. Bizonyára épp azt a fiút próbálja felszedni akit érkezéskor kinézett magának a sörpong asztalnál, de most hiába keresem arra, csak egy csapat totál részeg srácot látok. Nem mondanám kifejezetten könnyűvérűnek, elvégre a legjobb barátnőm és mindennél fontosabb is nekem, de szereti a szexet, ahhoz pedig fiúkra van szüksége. Ezen kívül pedig a párkapcsolatokban sem volt soha szerencséje, legalábbis amit az elmúlt 8 évben tapasztaltam, határozottan szörnyen sültek el ezek a próbálkozások. Újra felsóhajtok és a homlokomhoz emelem a jégmaradványokkal teli poharamat. Tíz perce még valami koktélféleség volt benne, amiből mostanra már csak egy adag víz és olvadt jég maradt, ez pedig most pont kapóra jött kezdődő fejfájásomra.
- Hé, merre jársz?
Hirtelen erős karok rántanak magukhoz én pedig az ijedtségtől kissé megugrom, de ez épp elég ahhoz hogy a poharam megmaradt tartalmának egy része a parkettán kössön ki.
- Jézus, bocs bébi. Nem tudtam, hogy így meg fogsz ijedni.
Nevet fel alkoholmámorosan Darwin, de nekem csak ahhoz van erőm, hogy zavarodott pillantással a kiömlött folyadékot bámuljam. Fel kell takarítanom, különben képes ezért is kiakadni, annak pedig nem lenne jó vége. Ahogy a fülembe szuszog hirtelen feleszmélek, majd megpördülök karjai között és a vállába kapaszkodva megpróbálom magam ellökni tőle, ez pedig minden bizonnyal a legrosszabb amit tehetek.
- Ez meg mi a fasz volt? Ne csinálj itt nekem jelenetet, megértetted?
Darwin kissé megráz és erőteljesebben kezd szorítani. A testem remegni kezd és könnybe lábad a szemem. Itt nem bánthat, biztosan nem ütne meg ennyi ember előtt.
- Ne légy idióta! Ezt majd otthon elintézzük. Most pedig nézz rám és adj egy csókot.
Erővel megragadja az államat, ezzel pedig eléri hogy a fogaim fájdalmasan összekoccanjanak. Felszisszenek, de eleget teszek a kérésének és óvatos puszit nyomok ajkaira, azonban úgy látszik neki ez édeskevés és nyelvével keményen behatol a számba. Az arcom undorodó fintorba torzul, de kénytelen vagyok végigcsinálni, mert képes és felrángat az egyik szobába, hogy kicsit elbeszélgessen velem, ahogy ő mondani. Érzem a sör és valami kesernyés alkohol ízét a nyelvén, amitől összerándul a gyomrom és rám tör a hányinger, de legnagyobb szerencsémre elhúzódik mielőtt bármi rossz történne. Például lehánynám.
- Ne szórakozz velem Layla! Tudod jól, hogy úgyis te jársz porul. A farkas végül mindig elkapja a bárányt.
A szeme elsötétedik beszéd közben, én pedig már most tudom, hogy hibát követtem el mikor el akartam lökni magamtól.
- S-sajnálom! Csak el akartam menni keresni valamit, amivel feltörölhetem amit kiborítottam.
A hangom megremeg, de megacélozom magam és végig a szemébe nézek beszéd közben. Már megtanultam hogyan hazudhatok neki anélkül, hogy észrevenné. Ezt az egy dolgot megtanultam tőle a két évünk alatt, és még ezt sem sorolhatom a jó dolgaim közé.
- Hagyd ezt a szart. Minden tiszta mocsok körülöttünk. - néz körbe vigyorogva, én pedig fejben pacsit adok magamnak amiért sikerült lenyugtatnom - Majd a házigazdák elintézik, hiszen azért vannak.
- Igazad van. - erőltetek magamra én is egy mosolyt - Ha nem haragszol ki kell mennem a mosdóba.

Óvatosan mozgok és közben az arcát figyelem nehogy megint felbosszantsam. Mikor csak tovább vigyorog és lefejti rólam az ujjait magamban felsóhajtok és mosolyogva elindulok a lépcső irányába. Igazából egy cseppet sem kell pisilnem, de muszáj volt onnan elszabadulnom és talán nem árt, ha megmosom az arcomat és beveszek egy fejfájáscsillapítót. A lépcsőn felfelé haladva csókolózó párok mellett haladok el és azon gondolkozom vajon milyen lehet ha valaki egyéjszakás kalandba keveredik. Sosem tudtam elképzelni, hogy valakivel érzelmek nélkül feküdjek le, bár jobban átgondolva mióta Darwin kimutatta ki is ő valójában már tudom hogyan kell kikapcsolni az érzelmeimet és elviselni mindent amit tesz velem. Mondjuk a gyűlölet is egyfajta érzelem. Tökéletes az a mondás, hogy a szerelmet és a gyűlöletet csak egy vékonyka hajszál választja el egymástól. Elég egy pillanat és már át is billenünk a túloldalra. Viszont kétlem, ha valaki egyéjszakás kalandra vágyik az azért lenne, hogy szenvedjen. Na mindegy.

 Óvatosan lépkedek a hosszú folyosón és próbálok nem hasra esni az eldobált poharak és üvegek között. Nem mondanám magam részegnek, de azért érzem ahogy kavarog a fejem, és ahogy elérek a kiszemelt ajtóhoz egy pillanatra bevillanik, hogy lehet nem kéne gyógyszert bevennem az alkoholra. Lenyomom a kilincset és kissé erőteljesebben lököm be az ajtót mint szeretném emiatt pedig majdnem a padlón kötök ki. Egy pillanatig nem látok semmit, csak a kintről beáramló fény segítségével próbálom kitapogatni a villanykapcsolót, amit pár másodperc után szerencsére megtalálok. A helyiség kivilágosodik nekem pedig a szemem elé kell kapnom a kezem a hirtelen jött fényáradat miatt. Becsukom, majd bezárom az ajtót végül pedig megállok a hatalmas tükör előtt. A szemem vörös, a szempillaspirálom elkenődött, a hajam pedig olyan mintha valaki megtépett volna, de ezeken a hibákon mind tudok segíteni, amúgy pedig egészen jól nézek ki. Egy sminklemosó kendő segítségével megszabadulok a szemem alatt sötétlő spiráltól, majd kifésülöm a hajam, a szárazság ellen csepegtetek a szemembe és végül úgy döntök kiöblítem a számat egy kis csapvízzel. Mire végzek, majdnem olyan állapotba kerülök, mint mikor megjöttünk. Hajnali fél 2 van és én már mennék haza, de tudom hogy Darwin nem akar majd jönni, úgyhogy kénytelen leszek Katet előkeríteni. Egy darabig forgatom az ujjaim között a pirulákkal teli levelet, de végül visszadugom a táskámba anélkül, hogy bevenném a gyógyszert és még egyszer megfordulok a tükör előtt. Nincs rá szükségem, hogy teljesen elködösítse a fejem, ezért csak lejjebb húzom az igencsak kicsinek bizonyuló fekete ruhámat és elindulok vissza a felfordulásba. Amint kilépek az ajtón kiabálást hallok, majd hirtelen egy hatalmas test csapódik nekem én pedig lelki szemeim előtt látom, ahogy a földön fekszem törött nyakkal. Behunyom a szemem és várom a földdel való találkozást, azonban mielőtt ez megtörténhetne erős karok ragadják meg a csípőmet és félúton megállítanak.
- Baszki! Jól vagy? Ne haragudj, csak ez a vadbarom elvette a... - a szemem hirtelen kinyílik és mielőtt befejezhetné a mondatot kitépem magamat a kezei közül, így pedig kemény csattanással végül mégis a padlón kötök ki.
- Mi a fasz? - hallom meg magam mögött a döbbent hangot. A térdem sajog és el sem akarom képzelni, hogy mit gondolhat rólam, de csak azon jár az eszem, hogyha ezt Darwin megtudja biztosan megbolondul. Érzem ahogy a vállamhoz ér én pedig amennyire gyorsan tudok megpördülök a tengelyem körül, és már éppen megmagyaráznám mikor totálisan lebénulok és elakad a lélegzetem. Igézően zöld szemek bámulnak rám és úgy érzem abban a pillanatban sírva fogok fakadni a szégyentől és a gyönyörűségtől.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
Már épp nyúlna felém mikor hirtelen feleszmélek és körbenézve látom, hogy mindenki minket bámul.
- A kurva életbe.
A hangom egyszerre dühös és félénk. Legalább heten állnak még rajtunk kívül a folyosón és ebből bőven elég ha egy ember elmeséli valakinek ezt a kis incidenst. Nekem végem van. Kurvára végem van. Ijedten hátrálni kezdek, majd nagy nehezen talpra küzdöm magam és elhadarva valami bocsánat félét a lépcső felé rohanok. A korlátnál körülnézek és legnagyobb szerencsémre meglátom a tömegben Katet, aki épp a kiszemelt sráccal táncol. Úgy tűnik legalább neki jól alakult az estélye. Lerohanok és belevetve magam a tömegbe felé indulok. Szerencsémre nem tűnt el amíg leértem, így megragadva a kezét egyszerűen el tudom érni őt.
- Mennünk kell! - mondom szinte kétségbeesetten.
- Mi van? - kiált rám értetlenül, ebből pedig rögtön rájövök, hogy nem hall semmit.
- Mennünk kell! Kérlek! - hajolok hozzá közelebb, neki pedig több sem kell, bocsánatkérően biccent a vele táncoló srácnak, majd a kezemet megfogva elindulunk a kijárat felé. A hideg szél megcsapja az arcom én pedig úgy érzem végre kapok levegőt és miközben mélyeket lélegzek, Kate a kocsija felé vezet én pedig alig várom, hogy elhúzzunk innen a fenébe.
- Mi történt? - kérdezi, miközben feltépi a Jeep ajtaját, de nem áll meg egy pillanatra sem, csak segít beszállni. Tudom hogy tovább rontok a helyzeten azzal, hogy nem szóltam Darwinnak, de ha elindul a szarlavina nem akarok itt lenni.
- Az a barom csinált valamit, Layla? - mikor beszáll mellém a vezetőülésre egy pillanatra megáll és engem bámul.
- Nem.
- Akkor meg mi történt? - néz rám frusztráltan.
- Nem lehetne, hogy elindulunk? - pillantok rá könnyes szemmel - Kérlek!
- De persze. - bólint és gyújtást ad a kocsira - Kurvára meg fogom ölni azt a faszkalapot. Rajta kívül senki nem tud így kiakasztani, úgyhogy miközben hazamegyünk szépen elmondod mi történt.
Szipogva megtörlöm az orrom.
- Még nem csinált semmit.
- Mi az hogy még?
Az ablak felé fordulok és miközben az elsuhanó fákat nézem elmesélem neki, a félelmeim és hogy mi történt pontosan.